S�N BAL�ZS

Erd�sz�len, erd�sz�li t�lgy t�v�ben volt egy h�z. Abban lakott h�t s�ntestv�r: S�n Alad�r, S�n Piroska, S�n Adorj�n, S�n Dorottya, S�n Demeter, S�n Tiham�r s a legkisebb: S�n Bal�zs. Hogyha j�l bevacsor�ztak sz�k lett n�kik az a h�z, s el�fordult ilyenkor, Hogy k�v�l rekedt S�n Bal�zs. Furakodott, nyomakodott morgott, perelt d�h�ngve Semmit se �rt, mit tehetett, lefek�dt a k�sz�bre telt az id�, m�lt az id� �jre �j �s napra nap egyre t�bbsz�r fordult el�, hogy a h�zb�l a legkisebb kimaradt. „Ebb�l el�g! Torkig vagyok!” ki�ltott fel S�n Bal�zs „sokan vagyunk, s kicsi n�k�nk ez a h�z”. „�ppen ez�rt �n elmegyek Szerbusz n�ktek hat testv�r S�n Alad�r, S�n Piroska, S�n Adorj�n, S�n Dorottya, Demeter �s Tiham�r!” Miut�n �gy elb�cs�zott fogta mag�t, elindult l�ba nyom�n Porzott a v�n gyalog�t. �gy baktatott, �gy poroszk�lt szomsz�d t�lgyig meg sem �llt Ottan azt�n s�rg�tt, forgott, �rkot �sott, falat emelt, tet�t �csolt, ajt�t szegelt, �s mire a nap lesz�llt, �p�tett egy kalyib�t. „�gy ni! – mondta – most m�r v�gre k�nyelmesen alhatok! Nem tolnak ki a k�sz�bre a nagyok!” Falev�lb�l �gyat vetett k�nyelmeset, bel� fek�dt s hortyogott hogy cs�r�gtek s remegtek az ablakok. �jf�lt�jban vihar t�madt hajl�tgatta a v�n f�kat F�jt a sz�l nagy zajjal �m s arra �bredt, hogy z�r�gnek A kalyiba ajtaj�n. „Ki az? – sz�lt ki fogvacogva - Ki kopogtat �jnek idej�n?” „Mi vagyunk az – sz�ltak kintr�l mi vagyunk a hat testv�r S�n Alad�r, S�n Piroska, S�n Adorj�n, S�n Dorottya, Demeter �s Tiham�r!” „Elvitte a sz�l a h�zunk, engedj�l be, �zunk-f�zunk idekinn, csurom v�z a kab�t rajtunk �s az ing!” „J�l van, j�l van - sz�lt S�n Bal�zs – J�v�k m�r” s fordult a kulcs, ny�lt a z�r. Bet�dultak mind a hatan Tele lett a kalyiba K�rdezte is S�n Tiham�r: „Mondd csak testv�r, nincs csak ez az egy szoba?” Lefek�dtek, elaludtak s arra �bredt S�n Bal�zs: �jra kicsi lett a h�z! Mert az �jjel ide-oda l�k�dve kiszorult a k�sz�bre. „Ejnye! – mondta fejvakarva – Mit tehetn�k? Megn�v�k! S akkor tal�n nem lesz �gyam, Nem lesz p�rn�m a k�sz�b!”