Csuks Istvn
SN BALZS
Erdszlen, erdszli tlgy tvben volt egy hz. Abban lakott ht sntestvr: Sn Aladr, Sn Piroska, Sn Adorjn, Sn Dorottya, Sn Demeter, Sn Tihamr s a legkisebb: Sn Balzs. Hogyha jl bevacsorztak szk lett nkik az a hz, s elfordult ilyenkor, Hogy kvl rekedt Sn Balzs. Furakodott, nyomakodott morgott, perelt dhngve Semmit se rt, mit tehetett, lefekdt a kszbre telt az id, mlt az id jre j s napra nap egyre tbbszr fordult el, hogy a hzbl a legkisebb kimaradt. „Ebbl elg! Torkig vagyok!” kiltott fel Sn Balzs „sokan vagyunk, s kicsi nknk ez a hz”. „ppen ezrt n elmegyek Szerbusz nktek hat testvr Sn Aladr, Sn Piroska, Sn Adorjn, Sn Dorottya, Demeter s Tihamr!” Miutn gy elbcszott fogta magt, elindult lba nyomn Porzott a vn gyalogt. gy baktatott, gy poroszklt szomszd tlgyig meg sem llt Ottan aztn srgtt, forgott, rkot sott, falat emelt, tett csolt, ajtt szegelt, s mire a nap leszllt, ptett egy kalyibt. „gy ni! – mondta – most mr vgre knyelmesen alhatok! Nem tolnak ki a kszbre a nagyok!” Falevlbl gyat vetett knyelmeset, bel fekdt s hortyogott hogy csrgtek s remegtek az ablakok. jfltjban vihar tmadt hajltgatta a vn fkat Fjt a szl nagy zajjal m s arra bredt, hogy zrgnek A kalyiba ajtajn. „Ki az? – szlt ki fogvacogva - Ki kopogtat jnek idejn?” „Mi vagyunk az – szltak kintrl mi vagyunk a hat testvr Sn Aladr, Sn Piroska, Sn Adorjn, Sn Dorottya, Demeter s Tihamr!” „Elvitte a szl a hzunk, engedjl be, zunk-fzunk idekinn, csurom vz a kabt rajtunk s az ing!” „Jl van, jl van - szlt Sn Balzs – Jvk mr” s fordult a kulcs, nylt a zr. Betdultak mind a hatan Tele lett a kalyiba Krdezte is Sn Tihamr: „Mondd csak testvr, nincs csak ez az egy szoba?” Lefekdtek, elaludtak s arra bredt Sn Balzs: jra kicsi lett a hz! Mert az jjel ide-oda lkdve kiszorult a kszbre. „Ejnye! – mondta fejvakarva – Mit tehetnk? Megnvk! S akkor taln nem lesz gyam, Nem lesz prnm a kszb!”
Nyomtats
Tgy a kedvencekhez!
|