Donászy Magda
Anyák napján Nagyanyónak
Édes-kedves Nagyanyókám!
Anyák napja van ma!
Olyan jó, hogy anyukámnak
is van édesanyja.
Reggel mikor felébredtem
az jutott eszembe,
anyák napján legyen virág
mind a két kezembe.
Egyik csokrot neked szedtem,
odakünn a réten,
Te is sokat fáradoztál
évek üt a értem.
Kimostad a ruhácskámat,
fésülted a hajamat,
jóságodat felsorolni
kevés lenne ez a nap.
Köszönöm, hogy olyan sokat
fáradoztál értem,
és hogy az én jó anyámat
felnevelted nékem.
Szenes Iván – Gábor S. Pál
Úgy szeretném meghálálni… dal
Úgy szeretném meghálálni,
Két kezemmel megszolgálni azt,
Hogy felnevelt, dédelgetett erő felett.
Légy, ezentúl mindig boldog,
Míg én élek nincs több gondod,
Én vigyázok rád, már ezután...
Úgy szeretném meghálálni,
Vagy legalább megpróbálni mind,
Mind azt a jót, mit értem tett az én anyám.
Úgy szeretném meghálálni
Két kezemmel megszolgálni azt,
Hogy felnevelt, dédelgetett erő felett.
Légy ezentúl mindig boldog,
Míg én élek nincs több gondod,
Én vigyázok rád, már ezután...
Ref.: Úgy szeretném meghálálni
Vagy, legalább megpróbálni mind,
Mind azt a jót, mit értem tett az én anyám.
József Attila
MAMA
Már egy hete csak a mamára
gondolok mindíg, meg-megállva.
Nyikorgó kosárral ölében,
ment a padlásra, ment serényen.
Én még őszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam.
Hagyja a dagadt ruhát másra.
Engem vigyen föl a padlásra.
Csak ment és teregetett némán,
nem szidott, nem is nézett énrám
s a ruhák fényesen, suhogva,
keringtek, szálltak a magosba.
Nem nyafognék, de most már késő,
most látom, milyen óriás ő -
szürke haja lebben az égen,
kékítőt old az ég vizében
Édesanyám szeret engem,
haja, haja, édesem.
Tisztán, szépen járat engem,
haja, haja, kedvesem.
Főz rám, mos rám, varrogat rám,
haja, haja, édesem.
Mindig vasalt ruhát ad rám,
haja, haja, kedvesem.
Betegségben ápolgatóm,
haja, haja, édesem.
Hideg éjjel takargatóm
haja, haja, kedvesem.
Hazavár a két karjába,
haja, haja, édesem.
A mosolya nap világa,
haja, haja, kedvesem.
Kicsi vagyok, elég ennyi
haja, haja, édesem.
Édesanyát köszönteni,
haja, haja, kedvesem.
.
Fecske Csaba
Nagymamánál
A nagymamánál jó,
csak ott jó igazán.
A nagymamának sok keze van,
de ez igaz ám!
Egyik kezével főz,
a másikkal mosogat,
a harmadikkal fejemen
egy dudort borogat.
A nagymamánál jó,
mert ott van nagyapa,
aki a mezőről tücsökszavú
estét hoz haza.
Dankó László
Anyácska
Anyuka, anyuci anyácska,
ölelő, melengető fácska,
vigyázva fog át a két karja,
lázas testemet betakarja,
simogat hűsítő kezével,
gyógyítgat ízes akácmézzel,
a rigók dalával becézget,
szemével rám a kék ég nézhet,
úton kísér tekintetével,
utamat mindég hozzá mérem,
most is köszöntöm szál virággal,
májusi futórózsaággal,
hogy sokáig legyen anyácska
ölelő, melengető fácska!
Czeglédi Gabriella
Anyák napja
Nem mondom meg
Neked anya,
- tudod, holnap
Anyák napja,
hogy kapsz tőlem
kisterítőt,
és bejártam
még az erdőt,
szedtem Neked
gyöngyvirágot,
sok-sok csokrot
majd meglátod!
Ez lesz az év
legszebb napja,
ugye örülsz,
Édesanya?
Gazdag Erzsi
A legszebb május
Május első hajnalán
kinyílott a tulipán.
Kinyílott a nefelejcs is
öreganyám udvarán.
„Szép ünnepet! Szép ünnepet!”
köszöntött a tulipán.
„Szebbet, jobbat, mint tavaly volt!”
felelte rá nagyanyám.
Ekkor léptem udvarunkba,
s így fogadott nagyanyám:
„Ez a május a legszebbik,
mert megjött az unokám!”
Ámon Ágnes
Anyák napjára
Ébresztem a napot,
Hogy ma szebben keljen.
Édesanyám felett
Arany fénye lengjen.
Ébresztem a kertet,
Minden fának ágát,
Bontsa ki érette,
Legszebbik virágát!
Ébresztem a rigót,
S a vidám cinegét,
Dalolja mindegyik
Legújabb énekét.
Ébresztem a szívem,
Forróbban dobogjon,
Az én édesanyám
Mindig mosolyogjon.
Fazekas Anna
Köszöntő
Hajnaltájban Napra vártam,
Hűs harmatban térdig jártam.
Szellő szárnyát bontogatta,
Szöghajamat felborzolta.
Hajnaltájban rétre mentem,
Harmatcseppet szedegettem,
Pohárkába gyűjtögettem,
nefelejcsem beletettem.
Hazamentem, elpirultam,
Édesanyám mellé bújtam,
Egy szó sem jött a nyelvemre,
Könnyem hullt a nefelejcsre.
Édesanyám megértette,
Kicsi lányát ölbevette
Sűrű könnyem lecsókolta,
Szelíd szóval lágyan mondta:
„Be szép verset mondtál lelkem!
Be jó is vagy, kicsi szentem!”
S nyakam köré fonva karját,
Ünnepeltük anyáknapját!
László Gyula
Édesanyám
Odakünn már tavasz készül,
de még csípős, friss a szél,
kályha mellett a zsámolyon
édesanyám üldögél.
Üldögélget, bóbiskolgat,
sokat fáradt, dolgozott,
ölében még a kabátom,
amint imént foltozott.
Oly jó lenne ölbe kapni,
ágyba vinni gyöngéden,
szép mesével altatgatni,
ahogy ő tette régen.
Haja közt az ezüst fürtöt
meg-megsimogatni,
homlokára szeretettel
gyermekcsókot adni.
Jaj, de mikor moccani se
merek most, csak várom,
mikor foszlik le szeméről
az odaröppent álom.
Súgom, búgom, fuvolázom,
édesanyám, lelkem.
Minden kicsi hangocska
muzsikálgat bennem.
De ha messzi délen élnék,
észak táját járnám,
édesanyám a nevedet
épp így muzsikálnám.
Mondja ezt a szót a gyermek
bármiféle nyelven,
minden nemzet szótárában
ez hangzik legszebben.
AJÁNLOM AZ OLDALT
