A SZELEBURDI KISKUTYA
Egy fekete orrocska, kt kajla flecske, kt huncut szemecske, ez a szeleburdi kiskutya.
Milyen bjos, milyen kedves, ahogy farkcsvlva szaladgl. Akkor mirt szidjk?
Ejnye-ejnye, nyughass mr! A j kutya szt fogad!
A kutyal eltt nycsikland ksa gzlg, de nzd csak, mit csinl a kis gzengz!
Belehuppan a ksba, mg a farkt is a tnyrba mrtja, kavargatja,
morog s vicsorog, mert kelme a kst nem szvleli.
Ejnye-ejnye, nyughass mr! A j kutya szt fogad!
A fogacskja immr j les tegnap a hgt, ma az ccst marta, aztn csaholva elfutott.
Replt a sok toll ahogy a tykokat megkergette,a libt is megtmadta,s mg csak nem is restelte magt.
Ejnye-ejnye, nyughass mr! A j kutya szt fogad!
Aztn a kertbe szktt, a virgokat letiporta, a lepkket riogatta, sok krt tett az ebugatta!
Nem maradt veszteg, a fldet trta, mint egy vakond, s megkergette a cict. Hiba az int sz:
Ejnye-ejnye, nyughass mr! A j kutya szt fogad!
A szeleburdi kutyus csak szaladgl, jtszik s mkzik, az intelmeket elengedi a fle mellett.
Klyk mg, bnbnan pislog, s a mamja tudja jl, nem rossz csak kiss pajkos:
Ha megn, majd j lesz, s szt fogad a szeleburdi kiskutya!
Tgy a kedvencekhez!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
